Chapter 4.

 Chapter 4.:

Sziasztok! Végre meg is hoztuk a 4. részt, nagyon sajnáljuk hogy későn hoztuk, de nem volt sok időnk arra hogy géphez üljünk és megírjuk. A következő rész előreláthatóan megint csúszni fog! Na de.... Jó olvasást!
xoxo

~Nem a boldogság tanít meg arra, hogy ismerjük a férfiakat, hanem a csalódások ..~

Perrie szemszöge:

Felkeltem, és szemeimet a melltettem lévő helyre szegeztem. Csalódtam... Zayn még mindig nem ért haza. Nem tudtam, hogy bennem, most a düh vagy az aggodalom irányított, de kitört belőlem a zokogás.
-Mi van, ha mással van?-Tettem fel magamnak a kérdést, mivel mindig a legrosszabbra szoktam számítani ilyen helyzetben.-Jobb, ha nem rágom többet ezen a dolgom magam.-Beszéltem újra magamnak, majd besétáltam a fürdőszobába. A tükörbe néztem, ahol könnyes orcám láttam meg először. Újra sírni kezdtem, és letérdeltem a mosdó előtt. Talán a bánatom miatt...

Zayn szemszöge:

Az ablakon beszűrődő fényre keltem. Megfordultam, hogy Perrie-t üdvözöljem, de ekkor rádöbbentem, hogy nem otthon vagyok. Most zúdult rám az ami eddig még nem. Óriási bűntudat... Gyorsan kikeltem az ágyból és öltözni kezdtem, hamarosan már a lépcső felé igyekeztem, de Jose hangját hallottam meg.
-Hát te? Hova sietsz?-Kérdezte. Haja kócos volt, szemei karikásak még az álmosságtól.
-Haza.-Válaszoltam flegmán.
-Miért?
-Nem kell tudnod mindent!-Vágtam hozzá, majd gyorsan leszaladtam. Gyorsan felkapkodtam magamra a kabátot és a bakancsom.
-Zayn?! Válaszolj! Minek mész el?-Mondta immár magasabb hangon.
-Nincs jogom elmondni!-Kiabáltam. Ellöktem magamtól, így a földön landolt. Arcán megláttam az első könnycseppeket, de egy cseppet sem érdekelt, hogy mit érez, most. Engem csak is az én Perrie-m érdekelt... Gyorsan a kocsiba ültem, és vezetni kezdtem. Az utcákon végig menve fejemben csak az járt, hogy mit mondok Pezz-nek, de ezen nem sokáig tudtam gondolkozni, mert hamar hazaértem. Kiszálltam a kocsiból, és az ajtó felé vettem az irányt. Megálltam előtte, és egy nagy levegő után léptem csak be. Perrie lejött és egy mosoly jelent meg arcán.
-Zayn?!-Kiáltotta.-Azt hittem már, hogy bajod esett.-Mosolygott.
Közelebb jött, hogy megcsókoljon, de ekkor egy váratlan vendég lépet be az ajtón. Jose...
Becsapta az ajtót és kiabálni kezdett.
-Zayn de barom vagy...ott alszol nálam, utána meg más nővel vagy! Baszki Zayn, hogy van képed ezt tenni?! Még hány nő van az életedben?-Kiabálta. Perrie arca teljesen elsápadt.-Még mennyi?-Kérdezte vissza. Perrie sírni kezdett, majd beszélni.
-Istenem Zayn! Én bíztam benned. És ez a hála?-Kérdezte hangját felemelve.-Miért kellett ezt tenned? Szeretlek... Nem tudtad? De most már késő.-Mondta.
-Hogy érted, hogy késő?-Kérdeztem szomorúan.
-Hogy csak szerettelek!-Válaszolt kérdésemre, majd felszaladt az emeletre.

Jose szemszöge:

Nagyon jó, hogy ezt kimondhattam.
-Tönkre tetted az életem te ribanc!-Kiabálta durván, kezét felém emelve. Megijedtem, hogy megüt, de végül még sem tette.
-Szerinted az jobb volt, hogy ott alszol, aztán meg csak úgy elmész?-Kérdeztem immár könnyes szemmel.
-Pezz nekem sokkal fontosabb, mint te! Te nem érsz nekem semmit!-Kiabálta. Nem hiszem el, hogy ezt mondta. Zokogva futottam ki a házból a Fő útra, ahol leültem az út közepére arra várva, hogy jöjjön egy kocsi és...

Hiába vártam erre a "csodálatos" pillanatra nem jött el. Helyette kiszállt egy ember a kocsiból és fölráncigált. Kedves nő volt. Haja sötétbarna, és kedvesen mosolygott. Mintha már láttam volna valahol, és tudom is hol, az étteremben.
-Te meg mit keresel itt az út közepén?-Kérdezte a lány.
-Azt várom, hogy meghaljak.-Válaszoltam szemrebbenés nélkül.
-Mi történt veled, hogy öngyilkos akarsz lenni?
-Egy férfi, aki csak arra használt, hogy legyen valaki aki az estéket vele tölti az ágyban.-Céloztam Zayn-re miközben a beültem a kocsiba. Erre már nem válaszolt, hanem a volán mögé ült, és vezetni kezdett. Én mutattam az útvonalat, talán jobb is lesz otthon.

Zayn szemszöge:

Fogalmam sincs mit tegyek. Megbántottam két lány, de csak az egyik érdekel. Felkapkodtam magamra a ruhákat és Austin háza felé igyekeztem. Negyed óra volt az út oda felé autóval. Becsengettem, és egy boldog arc nyitotta ki.
-Csá haver!-Kiáltotta.
-Helló!-Köszöntem vissza, már kevésbé boldogan.
-Hát te? Mi van veled?
-Tudod...-Léptem be az ajtón és leültem a kanapéra.-Csaj dolog.
-Értem.
-De ez sokkal nagyobb baj, mint amire te most gondolsz.
-Ezek szerint szerelmi tanácsadó kell.-Mosolygott.
-Ez egyáltalán nem vicces!-Kiáltottam rá, majd mesélni kezdtem.-Az este elmentem Jose-zal bulizni, de ennek az lett a vége, hogy nála aludtam. Reggel, mikor felkeltem totál ki voltam akadva, hogy ezt tettem, ezért bunkó voltam Jose-zal, és ő bosszúból át jött, majd mind ezt elmondta úgy, hogy Perrie is mellettem volt, és ezért lehet, hogy elvesztem.-Fejeztem be mondókámat nagyon lehangoltan.
-Akkor mondjuk szervez neki randit.-Javasolta.
-Ez nem olyan egyszerű. Ahhoz el is kéne jönnie.
-El fog! Bízz bennem.-Mondta, majd az emeletre ment. Nem tudtam pontosan, hogy mit jelent,a mit mond, de ráhagytam a dolgot, és haza mentem. a kocsi út gyors volt. Beléptem a ház ajtaján és tettem azt, amit Austin javasolt.
-Perrie! Kicsim!-kiabáltam az emeletre.
-Nem adtam rá engedélyt, hogy így hívj!
-Nah! Ne csináld már.
-Kössz, de nem kérek belőled!-Mondta. Felmentem és a szobába nyitottam.
-Perrie! Ma este nyolckor?-Kérdeztem felderült arccal. Biztos voltam benne, hogy majd ott minden megoldódik.
-Minek menjek el?
-Csak gondold meg.-Mondtam, és kimentem. Mindent elkezdtem rendezni, és reménykedtem, hogy eljön.

*Este nyolc*

Ott vártam rá, ahol később megbeszéltük, mégpedig a parkban egy padon ülve. Hamarosan megláttam Őt. Láttam, hogy nem várta ezt az estét, mivel ruhája szimpla hétköznapi volt, viszont még így is gyönyörű volt.

-Itt vagyok! Tessék!-Mondta durván.
-Azt hittem, hogy már el sem jössz.-Közeledtem felé mosolyogva.
-Egy pici kedvem sincs, de tudjuk le gyorsan, és vége ennek a szörnyű estének.
-Kérlek hagyd ezt abba! Jó lesz meglásd.-Nyugtatgattam, miközben átkaroltam.
-Hagy békén!-Kiabálta.-Semmi kedvem ehhez az estéhez, és rosszabb, hogy veled kell eltöltenem! Unom már ezt az egész játszadozást! És most jövök csak rá, hogy téged is unlak Zayn! Tessék! Légy boldog vele!!!-Dobta le a gyűrűt a földre, majd elszaladt. Ez az ékszer a földre érve ketté tört. Az egyik fele még gurult egy darabig, majd az is megállt. Letérdeltem a fűbe, és felvettem mind a két darabját.
-Ez nem lehet. Elvesztettem.-Gurult le az orcámon kettő kövér könnycsepp. Mindkét darabot erősen a kezembe szorítottam és összekuporodva kezdtem el zokogni.