Chapter 1.

Chapter 1.:

Sziasztok, hát elérkezett ez a nap is hogy jut idő ennek a blognak az 1. része megírásához, elsősorban is bocsánatot kérünk azért hogy nem tegnap jött! Pedig tegnap akartuk megírni de ma iskolába kellett mennünk. Nagyon köszönjük a feliratkozókat és a szavazatokat amiket kaptunk, reméljük hogy tetszeni fog ez a rész!

Jó olvasást!

 ~Te mutattad meg nekem először,

hogy milyen mikor igazán hiányzik valaki..!~

Perrie szemszöge:

                                                                      December 21.

-Szívem!-Szólított meg Zayn, miközben én a kanapén ülve tv-tem.
-Igen?-Kérdeztem.
-El is felejtettem mondani hogy 1 hétre ki kell mennünk a fiúkkal Amerikába.-Jelentette ki, közben egy fekete bőröndöt gurított elő a háta mögül. 
-Már megint?...-Kérdeztem aggódva és hangom felemelve.
-Igen Perrie..értsd meg hogy muszáj elmennem!-Kiabálta nekem majd egy puszit nyomott homlokomra és távozott a házból, az ajtót becsapva.                                               

Szemeim rögtön könnybe lábadtak, szomorú lettem....szomorú..azért mert még soha nem beszélt így velem Zayn és hogy megint elmegy, pedig mindjárt itt a Karácsony a család és a szeretett ünnepe ami most nekem nem az lesz mert itt hagyott egyedül a nagy házban. Bánatom miatt felvettem magamra egy kabátot és egy sapkát majd kimentem a városba egyet sétálni. Út közben nagyon sok boldog és szerelmes emberrel találkoztam ami még jobban lehangolt. Nem értettem hogy miért csak én vagyok ilyen szomorú, hisz eddig senkit nem láttam aki nem mosolygott volna. Sétálásom közepette bementem egy gyönyörű kissé havas parkba. Ott épp nekem jött egy lány aki Jesy volt.
-Jajj bocsi!-Mondta még nem rám figyelve.
-Jajj semmi, amúgy..Szia Jesy!
-Hihi, micsoda véletlen!-Sziaa!-Kiáltott fel boldogan.
Ám a szomorúságom nem tudtam takarni mert Jesy ezt rögtön észrevette.
-Mi a bajod Perrie?
-Semmi!-Mondtam elszomorodva.
-De tudom hogy van valami, na gyere meghívlak egy kávéra és majd elárulod, oké?-Kérdezte vállamat ütögetve.
-Najó!-Mondtam egy aprócska mosoly kiséretével.
Jesy-vel egy nyitott kávézóba mentünk ahol  leültünk egy asztalhoz. Ő már rögtön sietett nekem kávét venni pedig most igazán nem kívántam azt. Mikor visszaért lerakta az asztalra a kávémat utána leült velem szembe és várta hogy elmondjam a szomorúságom okát.
-Szóval az történt hogy...Zayn már megint elutazik egy hétre, de úgy ment el hogy az utolsó pillanatban jelentette ezt ki, utána adott egy puszit és az ajtót becsapva távozott.
-Hát ez nem jó!-Mondta már ő is kissé lehangoltan.
Ahogy még így beszélgettünk elment mellettünk egy hosszú szőkésbarna hajú lány aki mosolyogva köszönt nekünk pedig mi nem ismerjük.

Elég zavarosan ment el mellettem mintha lenne egy titka amit fél elmondani nekem.De ez igazán engem nem is zavart de Jesy-t annál jobban mert mikor már messze volt ez a lány akkor Jesy vagy háromszor mondta nekem hogy nézzek hátra. Én nemértettem hogy miért de hátra néztem, még akkor sem értettem mire célozz de utána észrevettem a lényeget. Ez a lány egy kocsiból kiszálló fekete hajú férfit ölelgetett, aki mellesleg hasonlított egy emberre..mégpedig Zayn-re.
-Azonnal mennem kell!-Kiáltottam Jesy-nek majd haza futottam. Otthon elkezdtem keresni a mobilom, amikor megtaláltam elkezdtem tárcsázni Zayn-t. Sok idő elteltével fel is vette. De elég hevesen beszélt velem, mellé még elég keveset is.Abban a kis időben megkérdeztem hogy ő volt-e az a férfi de ezeket mind tagadta. Most már igazán nem is érdekelt ez az ügy mert egy kicsit azért megbízom Zayn-ben helyette inkább felmentem az emeletre a fürdőszobába zuhanyozni utána pedig álomba merülni.

                                                            December 25.

Ma Karácsony napja van de én még mindig szomorkodok Zayn miatt, de lassan már próbálok ebbe belenyugodni. Eddigi napjaim elég magányosan teltek....

*Este*

Mivel a mai nap sem csináltam valami jót, ezért gondoltam hogy hamar lezuhanyzok, úgy este 20:00 lehet. Miután kijöttem a zuhanyzóból azután felvettem egy melltartót és egy bugyit, majd elkezdtem megfésülni a hajam és leszedni a sminkem, közben lentről lépteket hallottam. Először nem voltam biztos abban hogy jól hallom-e de végül gondoltam hogy lemegyek megnézem hogy mi az. A lépcső felé halkan közeledtem, majd halkan is mentem le rajta, csak egy nyikorgás hallatszott abból hogy lejövök. Utána elmentem a karácsonyfa mellett és a kapcsoló felé vettem az irányt. Mikor odaértem azon nyomban fel is kapcsoltam azt. Az rögtön világosságot nyújtott a szobába. Én körülnézve tapasztaltam hogy ki van a házban.
-Zayn??.. -Kérdeztem ijedten és megmeredve tőle...