Chapter 2.

Chapter 2.:

Sziasztok, meg is hoztuk az új részt! Reméljük tetszeni fog! Nagyon, nagyon köszönjük a 10 feliratkozót és a komikat!  És még azt hogy első helyezettet értünk el egy versenyen, ezt megtekinthetitek az "Awards" nevű oldalon. Remélem mindenkinek szép ünnepe volt, a mi ajándékunk pedig az új rész! Üdv: Sandy and Jessie!xx

Jó olvasást!                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

'Sokszor egy ölelés többet mond minden szónál..~

                                                                                           

Zayn szemszöge:

-Igen..én vagyok!-Jelentettem ki, közben Perrie már a nyakamon volt.
-Van egy meglepetésem!-Mondtam neki majd bekötöttem a szemét egy kendővel és kezénél fogva kivezettem a házunkból.
-Hova megyünk?
-A meglepetést szerintem nem szokás elárulni.-Vettem viccesre a dolgot.
Pár perces vezetés után egy nagy házba vezettem Perrie-t, ami egy sötét árnyalatú ház . Ablakán ünnepi hangulatú világítás van. A nappaliban pedig egy gyönyörű karácsonyfa állt. Az egész ház karácsonyosra volt díszítve. Nagyon szép volt, igazából ezt terveztem neki..Egy romantikus vacsorát.
-Zayn, mikor vehetem le?
-Most már igen!-Mondtam neki, Perrie mondatom hallatán már oldozta is ki a kendőt és mikor levette magáról egy nagy mosoly ült az arcára, utána pedig rohant hogy körülnézzen.
-Na hogy tetszik?
-Zayn..ez gyönyörű!-Csókolt meg mosolyogva.
-El laknál ilyenben mi?
-Hát ha te is itt laknál akkor igen.-Mondta miközben egy nagy ölelést adtam neki.
Egyszer csak megszólalt a csengő.
-Biztos a pincérünk.-Mondtam és már mentem is kinyitni..igazam volt.
-Öhm..Perrie ő itt Bob Smith!-Mutattam be Perrienek a pincérünket.
-Üdvözlöm Bob!-Nyújtotta kezét Perrie, majd kezet fogtak.
-Nos jöjjenek, bevezetem magukat az ebédlőbe és ott majd vacsorázhatnak azt amit kérnek!-Mi ezek után követtük Bob-ot aki egy óriási díszes szobába vezetett minket, ahol egy dióbarna lábú kétszemélyes üvegasztal volt. Annak a közepén pedig egy gyertya égett mellette pedig egy rózsa volt kitűzve. Mi rögtön helyet is foglaltunk egymással szemben. 
-Mit kérnek?
-Nekem mindegy, szerintem hozzon pezsgőt meg valami finom vacsorát!-Mondta Perrie, bár én még kértem volna valamit de inkább nem szóltam bele.
Bob pár perc múlva feltálalta a kész ételeket, majd kiment.
Én már gyorsan meg is ettem a csirkét mert azt szeretem a legjobban, Perrie pedig a gyrosszal kezdte.
Lassan meg is ette, és a következő ételünk egy cukinak mondható édesség volt.

Perrie olyan édesen majszolta ezért gondoltam hogy adok neki egy puszit az orrára, amit egy széles mosollyal viszonzott. Mikor láttam hogy már meg is ette akkor felálltam és kezemet nyújtva kérdeztem.:

-Miss Edwards szabad egy táncra?

-Igen Mr. Malik!-Állt föl és kezét a kezembe kulcsolta.

-Mikor szeretnél Mrs.Malik lenni?-Kérdeztem miközben keringőztünk.

-Hm..nemtudom...de remélem minél hamarabb.

Perrie-vel még így beszélgetve körülbelül egy órát elkeringőztünk, de tovább már nem bírtuk, helyette hullafáradtan leültünk, én pedig felbontottam a pezsgőt és öntöttem a kettő pohárba belőle, amit úgy ittunk meg hogy kezünket keresztbe tettünk.

Perrie szemszöge:

Zayn-nel nagyon jól éreztem eddig magam ma este, végre boldog voltam. Egyszerűen el is felejtettem azt ami még pár nappal ezelőtt volt, hisz az csak egyszeri alkalom volt az utóbbi három évben.Bevallom rosszul értékeltem Zayn-t ő egy nagyszerű fiú, és csak néha rossz kedvű ezért veszekszik velem, amit én már rögtön sírással kezelek. A pezsgő ivás után Zayn felajánlotta hogy menjünk fel a hálószobába és aludjunk itt mert a bérlése két napig tart, így még itt is aludhatunk, én természetesen bele is egyeztem ebbe. Mikor léptem volna rá a lépcsőre Zayn elkapta a csípőm és megragadott majd futva felvitt, én féltem de szerencsére éppen megúsztam. Fent máris a hálószoba felé vettem az irányt, ami egy szóval gyönyörű volt, mintha Zayn-nel egy nászúton lennék.. Én ledőltem az ágyra, Zayn pedig jött utánam és ő is ledőlt végül. De miután ledőlt rögtön én jutottam eszébe, mert rám mászott és bámulta szemeimet a sötét gesztenye barna szemeivel. Nagyon szenvedélyes volt, de ezek ahogy jöttek úgy el is avultak mivel a telefonja csengését hallottuk megszólalni lentről. Ő már futott is azért...  nemsokára vissza is tért, de számomra nem öröm hírrel jött.:

-Perrie, el kell mennem de hamarosan jövök.

-De miért?

-Nem árulhatom el, na de megyek is!-Mondta, aztán egy csókkal el is búcsúzott tőlem.

A szomorú érzés megint el kapott, rájöttem ha Zayn-nek valami sürgős dolga van akkor mindig ilyen velem és ezzel nem tehetek semmit. A pillangók a hasamba az előbb még repkedtek  de most már nem. Valahogy azt képzeltem hogy várhatok itt még jó pár órát..ő nem fog jönni. Hiába hogy azt mondta, valahogy most nem tudtam benne megbízni, de nem is érdekelt hogy hova megy..most már nem. Lehet a jó választás mellett, állok...szakítok vele. Mikor ezt gondoltam, hasam görcsbe szorult..Ebből tudtam is hogy mégsem tehetem ezt meg, mert minden porcikám szereti Zayn-t. A mosolyát, a szeretetét, a vicceit, a testét. De valahogy még mindig azon a döntésemen voltam hogy szakítok vele ezért távoztam a házból hogy elmenjek a közös házunkba és összepakoljak. Mikor kimentem melegen felöltözve, tapasztaltam hogy eléggé szakad a hó, de ennek ellenére folytattam elhatározásom. Ahogy beleléptem a mély hóba észrevettem Zayn lábnyomait ami még elég friss volt. Valahogy el kapott a kíváncsiság hogy kövessem ezért ezt meg is tettem. 

A lámpák a hóeséstől épp hogy pislákoltak, nagyon lehangolt volt a táj, de egyben gyönyörű is.

Alig tudtam lépkedni de valahogy csak sikerült előrébb mennem. Sokáig voltam így lépkedve a havon, de a sétálás megérte mert halványan egy alakot láttam közeledni aki utána futott felém..Zayn volt az.

-Perrie hát te?-Nem azt mondtam hogy várj meg?

-Zayn..én..sza..szakítani akarok veled!-Mondtam sírva, úgy hogy Zayn karjaiban voltam.

-De...miért?

-Mert..úgy érzem hogy nem szeretsz.

-Jajj..Perrie, dehogynem számomra te vagy az-az angyal aki segít életben tartani, ha te nem lennél itt nekem nem tudnám hogy mit csinálnák.

-De..akkor miért mész el mindig?

-Perrie én csak...-Szakította félbe mondatát, közben letérdelt elém és egy sötétkék szív alakú dobozt nyújtott elő.

-Perrie szeretnél velem lenni egy életen át?-Nyitotta ki a dobozt amiben egy gyönyörű ékköves gyűrű volt, ekkor szemem elkezdett mosolyogni, az agyam pedig át állt "szeretlek Zayn-re" .

-Zayn...veled szeretnék lenni ma holnap és örökre!-Ugrottam nyakába, ő pedig kezemre húzta a gyűrűt és egy vad csókkal jutalmazott. Egyátalán nem bántam meg döntésem, rájöttem hogy ő szeret engem és csak ezért ment el..hogy megvegye nekem ezt a gyönyörű eljegyzési gyűrűt.