Chapter 3.

 Chapter 3.:

Sziasztok, meg is hoztuk az új részt mindenkinek Boldog új évet kívánunk, és sikerekben gazdag új évet!:) Reméljük (mint mindig) ez a rész is tetszeni fog, igyekszünk egyre hamarabbra hozni a csavarokat. Ez a rész kicsit hosszabbra sikerült mint a többi amit szerintem észre is vesztek. És reméljük hogy most többen fogtok pipálni és komikat írni meg ha akarjátok el indítunk egy szavazást is!:) Üdvözöl titeket: Jessie and Sandy xoxo                                    

Ui.: Amint látjátok nem működik a zenelejátszó (legalábbis nálunk) ezért ha zenével akartok olvasni akkor állítsatok be valami szomorút!;)

Jó olvasást!

~Szeretni annyit jelent, mint élni valakiért,

 s ez teszi szebbé az életet..~

Zayn szemszöge:

Nagy teher esett le a vállamról, azt hittem már, hogy nemet fog mondani. Ott csókolóztunk a hóban csak mi ketten. Valami más volt ebben a pár percben. Nem egy szimpla csók volt hanem valami más.-Mi is lenne nélkülem?Minden egyes porcikáját szeretem Perrie-nek.-Gondoltam magamban.

-Zayn?!
-Igen?-Hagytuk abba hirtelen.
-Megváltoztatta az életem valaki...egy férfi aki sokkal jobb bármelyik más embernél. Talán követ..el hibákat, de rögtön jóváteszi. Nála jobbat nem is kívánhatnék.-Mondta mosolyogva.
-És ki az?-Nevettem fel.
-Te...te vagy az.-Mondta és egy szenvedélyes csókot adott. -Ja és írtó cuki.-Mosolygott.
Kezünket összekulcsoltuk és elindultunk haza felé, útközben csókokat loptunk egymástól.

Lábnyomunk meglátszódott a nagy hóban, amibe Perrie néha-néha visszalépett és rám nézve mosolyodott el.
-Gyönyörű vagy, ha mosolyogsz.-Jelentettem ki.
-Miért, máskor nem?-Adta ki azt a bizonyos "Megvagyok sértődve" tekintetett.
-Jajj! Ne butáskodj! Ki lenne szebb nálad?- Fogtam meg a kezét.
-Igazad van!-Nevetett fel.
-Jajj az én "szerény" barátnőm.-Indultunk el.
-Már kifejezheted máshogy is!
-Mit?-Vettem kérdő pillantást rá.
-Hát a barátnőm szót, te kis butus.-Mosolygott, amire én vissza mosolyogtam.

Perrie szemszöge:

Jól elbeszélgettünk út közben. Én szinte minden ötödik lépés után ránéztem a csodaszép gyűrűre.
-Tetszik?-Nézett rám Zayn, amikor már harmadgyára figyeltem meg a csodás ékszert.
-Ühüm..Nagyon is.-Sírtam el magam.
-Na! Nem kell sírni.-Ölelt át.
Hamarosan haza értünk, addigra meg is nyugodtam. Beléptünk a házba és levetkőztünk, majd a hálószobába mentünk. A fürdőszoba felé vettem az irányt egy fehérneművel és pizsamával együtt.
-Héj! Azok minek?-Állított meg hirtelen Zayn.
-Felöltözni.Néztem rá értetlenül.
-Á! Á!-Kapta ki a kezemből.
-Add vissza!-Nyúltam utána, de ő elkapta a kezét.
-Jól van! Akkor nem is kell! -Vettem be a durcát, majd a fürdőszobába mentem. Pillanatokon belül letusoltam és egy macis törölközőt tekertem magam köré. Elkezdtem lépkedni az ajtó felé. Kezemet a kilincsre tettem, de valaki más nyitotta ki az ajtót.
-Zayn hát..t...-Kezdtem el, de nem tudtam befejezni, mert magához rántott és elkezdett csókolgatni.
A törölköző lassan lecsúszott  rólam, végül földet ért. Nem tartott sokáig mindez, mert már mindketten fáradtak voltunk.
-Öltözz fel kicsim! Mindjárt jövök.-Adott egy csókot, majd bement letusolni,. Úgy tettem, ahogy kérte. Felöltöztem egy lila pizsamába és bebújtam az ágyba. Pár percel ezután ő iscsatlakozott hozzám az ágyba.
-Szeretlek Perrie-m! Jóéjszakát!
-Én is nagyon Zayn-im! Neked is!
Váltottunk gyors csókot, majd pilláink lecsukódtak.

*Reggel*
Zayn szemszöge:

Reggel korábban keltem, ezért halkan elhagytam a szobát. Lesétáltam a konyhába, és gyorsan összedobtam magamnak valami reggeleit.
-Perrie?!-Néztem hirtelen hátra.-Nagyon korán van még. Menj vissza.-Mondtam aggódottan.
-Nem-nem. Már így is ideje felkelnem.-Ült le álmosan a székre.-Amúgy föl kéne hívni a rokonainkat.-Javasolta.
-Ühüm.-Bólogattam miközben csináltam a kávét. Leültem a reggelimmel és a kávémmal együtt, utána meg Pezz-nek nyújtottam át  a Cappuccino-ját.
-Köszi.-Szürcsölt bele.
Mikor végeztünk fölöltöztünk és telefonálni kezdtünk a rokonoknak. Elkezdtük összepakolni ami gyorsan sikerült. Kiléptünk a házból és elsétáltunk a kocsiig. Bepakoltuk a cuccaink, majd beültünk és elindultunk haza. Pár perces kocsikázás után megpillantottam a házunkat. Beparkoltam a ház mellett álló garázsba és kiszálltunk. Én a csomagokat vittem Pezz meg pár apróságot. Mikor beléptünk az ajtón leraktuk a csomagokat és Perrie rögtön a konyha felé vette az irányt. Míg ő főzött én kipakoltam minden egyéb cuccot.

*Vendégek érkezése*

Meghallottuk a csengőt amire én gyorsan kifutottam.
-Sziasztok!-Öleltem át mindenkit.
-Perrie! Édesem!-Kiabáltam fel neki, amire gyorsan reagált.
-Jajj! Sziasztok!-Ölelt át ő is minden vendéget.-Gyertek beljebb!
Mindenki bejött és levetkőztek.
-Üljetek le!-Mutattam a megterített asztalra.
Perrie kihozta az ebédet és, hamarosan már mindenki falatozni kezdett.
-És mikor jegyezted el?-Kérdezte anya.
-Tegnap este.-Vigyorogtam.
-Hát fiam büszkébb már nem is lehetnék rád!-Nézett rám aztán Perrie-re boldogan.
-Köszönjük!-Haraptam bele kedvenc eledelembe a csirkébe.
Mikor megettük mindenki még egyszer gratulált, majd elbúcsúztunk. A mai nap fárasztó volt ezért egy kis kikapcsolódásra gondoltam.
-Perrie?!
-Igen kicsim?-Nézett vissza rám mosogatás közben.
-Elmehetnénk bulizni, hisz úgy is rég voltunk már.
-Ne haragudj, de nekem nincs kedvem.-Jelentette ki.
-De veled jobb.-Símítottam végig hátát.
Zayn... Nincs kedvem. Szeretlek, de most nem.-Lökte el kezem.
-Oké, akkor megyek egyedül.-Mondtam és fölbaktattam az emeltre, hogy átöltözhessek. Nem nagyon volt kedvem egyedül menni, ezért inkább fölhívtam Jose-t.:
-Hali!-Szólt bele a telefonba.
-Szia! Csak annyit mondanék, hogy van-e kedved bulizni?!
-Persze, hogy van!
Oké! Akkor nyolcra érted megyek.-Mondtam majd letettem.
Ez idő alatt megcsináltam a hajam, ami elég idő igényes volt, így mikor végeztem csak egy kis időt kellett várnom, ami szintén hamar eltelt. Lementem és egy gyors csókkal köszöntem el Perrie-től. Beültem a kocsiba és Jose házához indultam el. Pár perc alatt oda is értem. Az ajtóhoz álltam és becsengettem. hamarosan az ajtó nyitódni kezdett és egy lány ölelt át belülről.
Zayn!-Kiáltotta boldogan.
Jose! Mehetünk?
-Hogyne.-Válaszolta, majd az autóhoz ment és beült. Egy közeli party-ra mentünk, ami még itt volt Londonban. Két házat láttunk meg egymás mellett, egy fehéret és egy sárgát. Mi tudtok, hogy a sárgába kell bemennünk ezért így is tettünk.

Hangos zene csapta meg a fülünket hirtelen. Én persze rögtön a piás pulthoz vettem az irányt.
-Kérsz valamit?-Jutott eszembe Jose.
-Igen... Légyszi hozz egy pohár Whisky-t .
-Oké.-Mondtam, majd már tényleg elindultam oda.
-2 pohár Whisky-t.-Nyújtottam át a pénzt. A pultos oda adta a két teli poharat én meg elindultam a "partnerem" felé.
-Köszi.-Adott egy puszit az arcomra, amitől teljesen kirázott a hideg.
-Táncolunk?-Kérdeztem miután lehúztuk az italunk.
-Ühüm.-Bólogatott.
Megfogtam a kezét és a táncparkettre húztam. Jól elvoltunk, sokat nevettünk. A zene egyszer csak lassulni kezdett, így közelebb húztam magamhoz, ami meglepte. Fejünk össze ért és egymás tekintetét bámultuk. Valami miatt már nem bírtuk tovább s lassan viszont szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Furcsa, de nem éreztem semmiféle bűntudatot sőt élveztem. Ajkai puhák voltak és "finomak".

-Ne haragudj!-Mentegetőzött.-Hisz te Perrie-vel jársz.
-Dehogy baj.-Adtam egy puszit az arcára amitől elmosolyodott. Behúztam őt a táncparkett közepére és ott folytattuk a táncunk.
-Szerintem már mehetnénk.-Jelentette ki.
-Nem baj, ha nálad alszok.-Kérdeztem reménykedve.
-Hogy nálam?-Döbbent le.-Nem.
-Köszönöm.Adtam neki egy újabb csókot magam sem tudom, hogy miért. Kimentünk és a kocsiba ültünk. Gyorsan Jose-hoz vezettem, ott kiszálltunk a járműből és beléptünk a házba. Levettük a kabátunkat és a cipőnket, majd gyorsan felmentünk lezuhanyozni. Jose egy sexi pizsamába bújt én meg egy boxerban feküdtem le mellé.
-Tényleg nem baj?-Kérdeztem aggódva.
-Dehogy.-Simogatta a combom, majd keze felvándorolt teljesen a lábam közötti részhez. Elvettem onnan puha kényeztető testrészét és megfogtam.
-Ne haragudj!-Mentegetőzött.
-Semmi baj.-Néztem rá.-Akkor jó éjt!.-Adtam már alapból egy csókot.
-Jó éjt!-Mondtam, majd szemeink lecsukódtak.